Kályhatörténelem: a családra szabott kályha régen és ma I.

 

A középkorban a családok kályhái telis-tele voltak szimbólumokkal, mondanivalókkal. A kor embere, ha belépett egy házba, a kályha alapján mindent tudhatott az ott lakó családról. Abban az időben minél ékesebb volt valaki otthonának kályhája, annál több dolgot árult el az adott családról.

A történelem során egyre elterjedtebbé vált a házak kályhával való fűtése. Egészen a honfoglalás idejére visszavezethető, hogy a letelepedő őseink jurtáiban is fatüzeléssel fűtöttek. Később, ahogy házak épültek, egyre szembetűnőbb lett a társadalmi rétegződés, egyre távolabb kerültek egymástól a gazdagabb és szegényebb családok. Így lett a kályha is egyfajta családi címerré.

Eleinte a kályha falába tányérokat, bögréket tapasztottak, hogy a hatásfokát fokozzák (ez volt a szemeskályha), majd a későbbiekben megjelentek a szebbnél szebb mázazások és díszes csempék.

Hazánkban a XIII.-XIV. században egyre szélesebb körben terjedt el a csempekályha használata. Nem csak a fűtést volt hivatott szolgálni, annál sokkal magasztosabb tekintélynek örvendett. A XIV. századra a kályha már komoly művészi kivitelezésű kályhacsempékkel díszített műalkotássá vált. Stílusát ekkoriban a gótikus építészet jellemezte. Későbbi irányzataiban a kályha is – mint az épített környezet része – követte az építészeti stílusok megjelenését és fejlődését.

 

A kályha akkoriban az egyik legfontosabb státusszimbólum szerepét töltötte be a családok életében. A ház azon szegletébe építették, ahol a mindennapok tevékenysége zajlott, ugyanakkor a helyiség vendégek fogadására is alkalmas volt. Míg a szegényebbek csak egyszerű szemeskályhákat engedhettek meg maguknak, a gazdagabb rétegek körében a kályha a család anyagi és társadalmi szerepét is reprezentálta. Ezt kiválóan szemlélteti, hogy a tehetősebbek körében a kályhán megjelent a címerezett kályhacsempe.

A csempecímer a hovatartozást és a tulajdonban lévő földbirtokokat jelölte. Néha a tulajdon földek mellett azon földterületek címere is megjelent rajta, amit a földesúr csak kívánt magának megszerezni, noha a család életében sosem sikerült ezt megvalósítani.

A középkori kályhák esetében a formájuk mellett az építésükhöz felhasznált anyagok, méretük és mázazásuk is beszédes volt. Minél színesebb, díszesebb volt a kályha, annál inkább volt tudható, hogy a tulajdonos család a nemességhez tartozik. A színes mázak, a nagy méretek drágák voltak, akárcsak ma, nem engedhette meg magának akárki.

A kályhákon szinte mindent megjelenítettek, amit csak a család közölni akart magáról. A címerek mellett gyakran szerepeltek rajta szentképek, szent tárgyak, állatok és bibliai történetek. Ennek köszönhetően a kályha a család környezetéről, hitéletéről is árulkodott. A középkori leletek alapján fény derült arra is, hogy a hitvallás mellett a népi hiedemeknek is szorítottak helyet rajta, tudván, hogy a kályha és benne égő a tűz a tűzvész okozója is lehet. Emiatt különböző képekkel, tárgyakkal igyekeztek oltalmat nyerni a tűz okozta károk ellen. Mindezek mellett jószerivel használtak költészetből ismert szimbólumokat, például  lovagokat, táncoló szerelmespárokat, bolondokat, vadászjeleneteket, mesebeli lényeket.

 

Egyes vélemények szerint a kályha az oktatás színtere is lehetett, hiszen a korból fennmaradt emlékek olyan építményekről tesznek tanúbizonyságot, melyekről történetek is leolvashatók voltak.

 

E csodálatos történelmi emlékek láttán Ön is megkívánta, hogy saját családi örökségét jelenítse meg a hagyományokhoz hűen? Nem csoda, hiszen az otthon melege, a család szeretete, felmenőink tisztelete nagy érték, ma is családi identitásunkat fejezi ki. Szerencsére ma már nem is kell igazán messzire mennie, hogy megvalósítsa családja egyedi kályháját! Csak hogy néhány ötletet említsünk: partnerünk, a Költőcsempe – Szadai Kályhacsempegyár, Katona Endre keramikus, és Mayer István keramikus, szobrászművész is készséggel áll rendelkezésére minden egyedi idényű családnak.