Vajon hogyan lehet egyetlen ünnep egyszerre a hívőké és a nem vallásosoké is? Gondolkodott már ezen? Most erre a kérdésre adunk választ. Sőt! Egy szuper, kemencés receptet is hozunk mellé!
Augusztus 20-át ma Magyarországon számos ünnepi játék és megemlékezés veszi körül. Tudjuk, hogy ezen az egyetlen ünnepen nem csak Szent Istvánra vagy az Államalapításra emlékezünk, hanem az Új Kenyeret is megszentelik. A történelem során mindenki másképp ideologizálta a Magyar Államalapítás ünnepét. Az azonban biztos, hogy az évszázadok során mindig változott, csak a dátum maradt ugyanaz.
Hogyan lett augusztus 20. az új kenyér ünnepe?
A kereszténység számára már István király szentté avatásától kezdve jelentős volt ez a nap, ám a szocialista rendszerben vallási töltete miatt nem volt vállalható. S mivel hagyományosan a népi aratóünnepségeket is nyáron tartották (egészen pontosan július 15-én), egyszerűen csak megújították az augusztus 20-i hagyományt és onnantól az új kenyér ünnepeként is számon tartjuk. Innentől az aratók ekkor rendezték meg az aratási felvonulásokat, majd a ’90-es évek után ezen a napon vitték a templomba az új búzából készült kenyeret megszentelésre. Így tulajdonképpen háromszor is változott a régi hagyományokat felelevenítő esemény és ma már a kenyeret július helyett augusztusban szentelik.
A kenyér
A magyar ember számára a kenyér nem ugyanaz, mint Európa, vagy a világ más tájain élők kenyere. Számunkra ez a tésztaféle a magas, erjesztett, félgömb alakú változatot jelenti. Aki ismeri a régi korok kenyerét, sosem feledi, hogy az igazán jó kenyérből egy szelet is bőven elég a jóllakáshoz. Kovásszal készítik, kemencében sütik, nem penészedik és néhány naposan is ugyanolyan ízletes, mint a sütése napján. Serclijének, gyürkéjének, vagy nevezhetjük akár csücskének is, melegen nincsen párja.
Kemencében sült házi kenyér – recept
Hozzávalók (4 cipóhoz)
1 kg finomliszt
5 dkg élesztő
1 evőkanál só
2 dl víz (langyos)
1 közepes főtt burgonya
Kovász készítése:
Az élesztőt kevés langyos vízben olvasszuk fel, öntsük bele a liszt egyharmadát, majd keverjük össze. Öntsünk hozzá annyi vizet, hogy simára kidolgozva galuska sűrűségű legyen.
Takarjuk le egy konyharuhával és pihentessük legalább 6 órán át.
Kenyértészta készítése:
Tegyük vele a sót egy kevés langyos vízbe a főtt krumplival és öntsük hozzá a kovászhoz. A kovászt szedjük szét és öntsük hozzá a maradék lisztet. Gyúrjuk össze és öntsünk hozzá annyi langyos vizet, amennyitől a kelt tésztánál keményebb állagú lesz. Ha összeállítottuk a tésztát, kezdjük el dagasztani. Dagasszuk addig, míg a tészta a kezünktől és a táltól elkezd leválni. Gyengén szórjuk meg liszttel és takarjuk le legalább 2 óra hosszára. Kelesszük még így meleg helyen. Amikor félig megkelt a tészta, gyújtsunk be a kemencébe. Ha a tűz elégett, tegyünk a szakajtóba egy ruhát és szórjuk meg liszttel. Tegyük ebbe a kiszaggatott cipókat, takarjuk le ruhával és még fél óráig hagyjuk kelni. Készítsük elő a kemencét: a parazsat húzzuk ki és pemeteljük ki a kemence alját. Tegyük a kenyereket a szakajtóból sütőlapátra, majd vagdossuk be a tetejüket, hogy sütés közben szépen kinyíljanak. Mosdassuk meg a cipókat langyos vízben, majd tegyük be a kemencébe sorba, egymás mellé. A kemenceajtót és a huzatot zárjuk el és süssük 1 órán át. Ha megsültek a kenyérkék, szedjük ki a kemencéből, seperjük le az alját és megmosdassuk le vízzel.
Kihűlés után szeleteljük.
Fontos, hogy a tésztát jól ki kell dolgozni, csak akkor tegyük a kemencébe, ha a szakajtóban megkelt. Vigyázzunk, hogy ne kelesszük túl, mert akkor nem lesz elég magas a kenyerünk.
Jó kemencézést és jó étvágyat kívánunk hozzá!
Ha kíváncsi még több kemencés ötletünkre, látogassa meg Sütnivaló rovatunkat is!
Forrás:
